SZIBÉRIAI GINSZENG

Latin név: Eleutherococcus senticosus (Acanthopanax senticosus)
Népies név: Tajgagyökér, keleti szerencse tövis

Növény leírása: A szibériai ginszeng 2-3 m magas, tüskés cserje. Szürke kéreggel borított törzsén és ágain összetett, tenyér alakú leveleket találunk. Apró virágai sárgák, porzós virágai lilák, himnős virágai sárgás színűek. A Kínában és Koreában őshonos szibériai ginszeng az erdei aljnövényzetben élő tüskés cserje. A gyökerét hasznosítják, amelyet akkor szednek fel, amikor hatóanyagokban a leggazdagabb: vagy ősszel a virágok lehullása előtt, vagy tavasszal, mielőtt a növényzet újraéled. Néhány orosz kutató a levelek felhasználását is szorgalmazza, de ez egyelőre ellentmondásosnak tűnik. Gyökerét száraz kivonat, por vagy tinktúra formájában alkalmazzák. Ritkábban forrázatként is használják.

Mire jó? Kimutatták, hogy a szibériai ginszeng gyökere serkentőleg hat a központi idegrendszerre, valamint a mellékvesekéregre és az ondóanyagra. Segíti a szervezet alkalmazkodását a fizikai és lelki stresszel járó állapotokhoz, a hideghez, a sugárzáshoz stb. Immunrendszer-erősítő, és különösen a nyiroksejtekre valamint az alacsony vércukorszintre van kedvező hatással. Orosz orvosok, akik elsőként hívták fel a figyelmet a növény gyógyító tulajdonságaira, stressz elleni és a szervezet alkalmazkodását segítő hatásáért alkalmazták. Nyugat-Európában is hasonló okokból javasolják, továbbá az alacsony vérnyomással kísért aszténia (erőtlenség) kezelésére. Az immunrendszert serkentő tulajdonsága miatt a vírusfertőzések megelőzésében is szerepet kap.

Érdekesség: Holland kutatók a szibériai ginszeng gyökerét tanulmányozva egy csiga, a Lymnaea stagnalis lárváját különféle külső hatásoknak tették ki. Azt tapasztalták, hogy a 20-76 órán keresztül adott szibériai ginszenggyökér-kivonat megvédte a csigákat bizonyos fémek (réz, kadmium) hő- és mérgező hatásától. A kivonat erősíti az immun- és az idegrendszert is.

A természetgyógyászat alapja a méregtelenítés !