A FRANCIA BRETAGNE-I PARTVONAL BARNA ALGÁJA TERMOGÉLLEL

5-öt Fizet, 6-ot Vihet AKCIÓ!
Vásárolj 5 db Kit Urto készítményt
és automatikusan kapsz Tőlünk 1 db-ot Ajándékba!
A csomag ára: 37750 Ft
Megtakarítás: 7550 Ft

Ez az új, két komponensű kozmetikai pakolás kifejezetten arra készült, hogy legyőzze a narancsbőrt  és a zsírpárnákat. Már az első alkalmazásakor látszik a kedvező változás:
a bőr feszesebb, rugalmasabb és kisimultabb lesz.

Összetevők:
Breton Alga alap,
Holt tengeri sók,
vadgesztenye,
ananász,
ázsiai gázlófű,
angelika-gyökér,
szúrós csodabogyó,
boróka,
bodza,
áfonya,
cickafark,
gyermekláncfű,
orvosi somkóró,
pirospaprika,
növényi olajok: rozmaring, levendula, keserű narancs, citrom, zsálya, majoranna.

Nettó tömeg:  500 ml+75 ml

Használata: Vigyük fel a Termo-gélt a kezelni kívánt bőrfelületre, és körkörösen masszírozzuk be. Ezután kenjük fel vastag rétegben az Alga Bretone iszapot , burkoljuk be átlátszó fóliával,
így szauna-hatást hozunk létre. Hagyjuk hatni körülbelül 20-30 percig. Mossuk le bő vízzel. Ne használjunk szappant!

Hatóanyagok és hatásaik:

VADGESZTENYE
Latin név: Aesculus hippocastanum
Népies név: bokrétafa, lógesztenye, közönséges vadgesztenye

Növény leírása:
A Kis-Ázsiában őshonos vadgesztenye 15-30 m magas fa. Összetett levelei 5-7 cm hosszú, végükön hegyes és csipkézett szélű tojásdad alakú levélkékből állnak.Ötszirmú virágai pirosas- vagy sárgásfehér színűek. Tüskés, húsos toktermésében találjuk nagy magját, a gesztenyét. A vadgesztenye felálló bugavirágzata kellemes illatot áraszt. A magot, azaz a gesztenyét hasznosítják, amelyet szeptember-októberben gyűjtenek be a tüskés burok nélkül. A vadgesztenyét friss vagy feldolgozott (vadgesztenye-tinktúra) állapotban használják
fel. A kérget is hasznosítják, amelyet tavasszal fejtenek le az ágakról, elsősorban azért, hogy iparilag kivonják belőle a gyógyszerként hasznosítható eszkulint. A mag és a kéreg egyaránt fogyasztható forrázat (filteres tasak), por vagy száraz, illetve oldódó kivonat formájában egyéb, érvédő hatású gyógynövényekkel együtt. A vadgesztenye izolált hatóanyagaiból (eszcin, eszkulin és származékaik) kenőcsöt, krémet és gélt is készítenek.

Mire jó?
Mivel a vadgesztenye magja és kérge különféle hatóanyagokat tartalmaz, kiegészítő kezelésként egyaránt hatásos vénás keringési elégtelenség és hajszálérgyengeség esetén. Az újabb kutatások igazolták az eszcin - a magból kivont érszűkítő - gyulladásgátló és a vénák tónusát fokozó hatását. A kéregben lévő eszkulin csökkenti a hajszálerek áteresztőképességét és növeli ellenállásukat. A vadgesztenye az aranyér, a vénás és hajszálér-keringési elégtelenség kezelésére ajánlott egyéb érerősítő növényekkel együtt, mint pl. az őszi csodamogyoró, a kanadai aranygyökér és a szilvalevelű bangita.

Hatóanyag:
A vadgesztenye magja tartalmaz eszcint (szaponint), amelynek érszűkítő, ödémaellenes és gyulladásgátló hatása van. A fa kérgének fő hatóanyaga az eszkulin nevű kumarin-glikozid, továbbá rokon vegyülete, a fraxin és aglikonjai, az eszkuletin és szokoletin.

Érdekesség:
A kecske és a disznó kifejezetten kedveli a vadgesztenye keserű ízét. A vadgesztenye latin neve, hippocastanum, jelentése "lógesztenye", mivel a törökök a kehes lovat vadgesztenyével gyógyították. A Kis-Ázsiából származó fa a XVIII. században került Európába, ahol ma számos sétány, park és kert dísze. A mag kivonatából készült fürdőolaj segít megőrizni a bőr rugalmasságát: kérgéből sárga festéket nyernek.

SZÁRÍTOTT ANANÁSZ
Latin név: Ananas comosus (A. sativa)
Népies név: termesztett ananász

Növény leírása:
A Dél-Amerikában őshonos ananász nagytörzsű, 1 m magas évelő növény. Lándzsa alakú, húsos leveleinek széle tüskés. Virágai a tőkocsány csúcsán torzsaszerű
füzért alkotnak, amelyet levélüstök zár le. Termése szorosan egymáshoz tapadó bogyókból tevődik össze. A sárga vagy pirosassárga, jellegzetes termés tetejét kis
levélüstök díszit. Az ananászt Afrika és Latin-Amerika számos trópusi országában termesztik, Az érett vagy még zöld termést és a szárát hasznosítják.  A termés friss
vagy szárított állapotban egyaránt fogyasztható és számos ételrecept hozzávalói között szerepel. Ekkor - főzve vagy megsütve - aromája az egyéb fűszerekével együtt érvényesül. Por és kivonat formájában is hozzáférhető, de kétségtelenül a legjobb a friss gyümölcs vagy gyümölcslé fogyasztása.

Mire jó?
A bromelain lebontja az állati és emberi fehérjéket, a másik trópusi gyümölcsben, a papajában megtalálható papainhoz hasonlóan. Ezeknek a proteolitikusnak nevezett
enzimeknek gyulladáscsökkentő és sebgyógyulást serkentő hatásuk van. Ödéma esetén is segítséget jelentenek. A zöld gyümölcs étvágygerjesztő és hatásosnak mutatkozik a rossz emésztés javításában. Az érett gyümölcs csökkenti a gyomor savasságát és a bélgázképződést. Gyulladásgátó és a vérlemezkék összetapadását akadályozó hatása miatt sérülések és műtétek utáni ödémák kezelésére is javasolják.

Hatóanyag:
Termése és szára bromelain nevű enzimet tartalmaz, amely a fehérjelebontást (húsok, tojás, sajt) segíti elő. Termésében az A-vitamin előanyaga (béta-karotin) és C-vitamin is található.

Érdekesség:
A közelmúltban, amikor a média oly sokat foglalkozott az enzimekkel, a por alakban vagy kivonatként forgalomba került száraz ananászról (a termésről és a szárról) elterjedt, hogy természetes módon fogyaszt. A bromelainnak fehérjebontó és zsírszövet romboló hatást tulajdonítottak. Az előbbi be is igazolódott, az utóbbit viszont mindeddig egyetlen kísérlet sem bizonyította.

ÁZSIAI GÁZLÓ
Latin név: Cantella asiatica/Hydrocotyle asiatica
Népies név: Centella, vízicsésze, békafű

Növény leírása:
Ez a trópusi eredetű növény főleg Madagaszkáron és Ázsiában (Kína, Indonézia) fordul elő. Kisméretű évelő növény, amely könnyen felismerhető szétterülő, legyező alakú, fogazott szélű leveleiről, valamint egyszerű, fehéres ernyővirágzatáról. Az ázsiai gázló a trópusok mocsaras területeit kedveli. A növény minden részét hasznosítják. Belsőleg kivonatát alkalmazzák gyógyszertári készítményekben (tabletták), de főként a belőle készült kenőcsök hatékonyak a felületi sebek hegesítésében.

Mire jó?
Belsőleg használva az ázsiai gázló jótékony hatású vénás és nyirokrendszeri keringési elégtelenségre, és elősegíti a sebhegesedést. Külsőleg hatékony kiegészítő lábszárfekély, kisebb sebek és égési sérülések kezelésében. A teljes növény hasznos a különböző vénás keringési elégtelenségek kezelésében (szakadékony hajszálerek, dagadt, ödémás lábak, aranyér). A sebgyógyulás gyorsítására (hegesedés) és bőrbetegségek kezelésében is alkalmazzák. Külsőleg a bőrkárosodások gyógyítására használják (hegek, enyhébb égési sérülések, a napsugárzás okozta bőrgyulladás stb.)

Hatóanyag:
Aktív anyagai szaponinok (aziatikozid és a madaziátsav), amelyek a sebhegesedést segítik elő. A növény egésze nyomokban illóolajat és flavonoidokat tartalmaz, ez utóbbiak értágító hatásúak.

Érdekesség:
Az ázsiai gázló gyógyhatásáról Madagaszkáron folytatott kutatások olyan speciális készítmény előállítását eredményezték, amelyet hosszú ideig a legjobb szernek tartottak az égési sérülések kezelésében. Azóta a hegesedésen játszott hatékony szerepe is beigazolódott mind az embereken, mind az állatokon végzett kísérletek során A vizsgálatok szerint élénkítő, gyulladáscsökkentő, immunerősítő, vértisztító hatása is van. Indiában a növényt a bőrbetegségekre és az epilepsziára is javasolják. Kínában pedig a hasmenés, a fekély és az ekcéma ellen ajánlják. Leprát is gyógyítanak vele.

ANGELIKA-GYÖKÉR (Orvosi angyalgyökér)
Latin név: Angelica archangelica
Népies név: angyalfű, orvosi angelika, angyélika, angyalgyökér

Növény leírása:  Az angyalgyökér a nedves területeket kedvelő, kétnyári, lágy szárú növény. A második évben az üreges, barázdált, violaszín szárán elhelyezkedő levelek kétszeresen szárnyaltak, sötétzöldek, a levélnyél alapja hólyagosa felfúvódott hüvely. Termése szárnyas ikerkaszat (kétmagvú) Édes illata különbözteti meg a mérgező gyilkos büröktől, amely kellemetlen szagot áraszt. Az angyalgyökér zöldessárga virágai ernyőt képeznek. A gyökeret hasznosítják. Az 1-2 éves növény gyökerét szedik fel, megmossák, aprítják, majd szabad levegőn megszárítják. Forrázatként, kapszula és vizes oldat formájában alkalmazzák.

Mire jó? Mindeddig kevés figyelmet szenteltek az angyalgyökérnek. A kísérletek elsősorban a gyökérben található angelikasavra irányultak: állatokon végzett vizsgálatok során a szájon vagy a hashártyán keresztül bejuttatva ez az anyag idegrendszeri görcsoldó, izomlazító és nyugtató hatásúnak bizonyult. Kimutatták, hogy illóolaja a különböző szervekre görcsoldó hatással van. A növény alkoholos-vizes kivonata baktériumölő tulajdonságú. A növény gyökere  mindennapi emésztési zavarok - felfúvódás, renyhe emésztés, böfögés - kezelésére, valamint a bélgázok távozásának elősegítésére ajánlott. Bélgörcsök és fájdalmak esetén kiegészítő kezelésre szintén alkalmazzák.

Hatóanyag: Az orvosi angyalgyökér gyökerének kb. 1 %-a illóolaj, amely 80-90 %-ban monoterpénekből (pinén, fellandrén, mircén, limonén) áll, de tartalmaz kumarinokat, furokumarinokat (pl. Umbeliferon), valamint kísérőanyagként angelikasavat, gyantát és cseranyagokat is.

Érdekesség: Az orvosi angyalgyökér termése angyalszárnyakra emlékeztet, ez adta a növény nevét. Az egykor szentlélekgyökérnek is nevezett angyalgyökérről a középkorban azt tartották, hogy minden bajt meggyógyít. Számos faja létezik: az erdei angyalgyökér pl. kisebb és más illatú. A Kínában őshonos fajokról az Angelica dohuricáról és főként az A. sinensisről azt tartják, hogy fájdalom- és lázcsillapító hatású.

CICKAFARK (Közönséges cickafark)
Latin név: Achillea millefolium
Népies név: cickóró, egérfarkúfű, ezerlevelűfű

Növény leírása:  A 70 cm magasra is megnövő közönséges cickafark parlagon hagyott földeken, mezőkön, utak mentén elterjedt növény. Hosszúkás, szórt állású levelei többszörösen szeldeltek. Virágzata apró fészkekből összetett, sátorozó buga. A közönséges cickfark virága a fehér és a rózsaszín árnyalataiban virít. A virágos hajtásvégeket, a magokat, a leveleket vagy az egész növényt hasznosítják. A virágzás idején, júniustól októberig gyűjtik be. Előírás, hogy 100 g szárított növény legalább 0,3 % illóolajat tartalmazzon. Szárítva forrázatként vagy friss állapotban folyékony kivonatként, tinktúraként, illetve külsőleg használható kivonatként és esetleg porítva alkalmazzák.

Mire jó?  Számos hatóanyagának köszönhetően a cickafark többféle tulajdonsággal is rendelkezik: flavonoidjai elősegítik a bélgázok távozását és csillapítják a görcsöket, keserűanyagai fokozzák a bélfalak működését, a benne található luteolin a menstruációs fájdalmakat enyhíti, az achillin és az azulén pedig fokozza a nyálkatermelődést, illetve gyulladásgátló, baktérium- és rovarölő, valamint enyhe összehúzó hatást fejt ki. Elsősorban emésztési zavarokra alkalmazzák: gyomorbántalmakra, a bélfal gyulladásakor, a székrekedés bizonyos fajtáira, illetve bélgázképződéskor. Külsőleg enyhíti a reuma és az aranyér fájdalmait A nőgyógyászatban hagyományosan a menstruációs problémákkal járó és a szülést követő medencetáji fájdalmak enyhítésére használják. A fogorvosok és a bőrgyógyászok - utóbbiak ekcéma, bőrviszketés és sebek kezelésére - is alkalmzzák. A szemészek a kötőhártya-gyulladás gyógyítására használják. A közönséges cickfark a kozmetikai készítmények gyakori összetevője.

Hatóanyag:  Virágzatában 0,2-0,5 %, leveleiben 0,02-0,07% illóolaj van, amely 8 % cineolból, acet-észterekből és (a székfű kamazulénjéhez hasonló) azulénból áll. Tartalmaz még achillint (szeszkviterpén-lakton), flavonoidokat  - görcsoldók -, keményítőket, gyantát, foszfort és káliumot is.

Érdekesség:  Japán tudósok a közönséges cickafark összetevői között sikeresen izoláltak egy új, a szeszkviterpének csoportjába tartozó vegyületet, amelyet achillicinnek neveztek el (a szeszkviterpének ezernél is több képviselője fordul elő  növényi illóolajokban). Leukémiás egereket vizsgálva kimutatták, hogy ez az anyag daganatellenes hatású is.

GYERMEKLÁNCFŰ

Latin név: Taraxacum officinale
Népies név: pongyola pitypang, pitypang, kákics

Növény leírása: A 10-30 cm magasra is megnövő pitypang tejnedvet tartalmazó évelő növény. Gyorsan terjed a mezőkön, réteken és az utak mentén. Levelei tőállóak, levélrózsát alkotnak,lándzsa alakúak, szeldeltek. Nyelves virágokból álló, sárga színű fészekvirágzata tőkocsányon helyezkedik el. Áprilisban virágzik. Kaszattermése bóbitás. A gyökeret és a leveleket hasznosítják. A gyökeret május-júniusban és ősszel gyűjtik be, a levelet tavasszal. A megszárított gyermekláncfű tea és kivonat formájában kerül felhasználásra.

Mire jó?  Mind ez ideig kevés kísérletet folytattak a gyermekláncfűvel. Eze közül azonban néhány, egereken végzett kísérlet az epekiválasztásra (annak serkentésére) gyakorolt hatását, valamint vízhajtó tulajdonságát vizsgálta. Hosszú ideig történő alkalmazása az egereknél súlycsökkenést eredményezett. A gyermekláncfű levelét vízhajtóként használják folyadék-visszatartás, veseelégtelenség, cellulitis (narancsbőr) és elhízás esetén. A növény serkenti az epekiválasztást és megkönnyíti annak kiürülését (epehajtó tulajdonság). Vese- és epekőhajtó hatású. A gyökér a bélen át történő és a vizelettel való kiválasztást serkenti. A fiatal friss levelekből virágzás előtt salátát készítenek.

Hatóanyag:  A gyökér inulint tartalmaz (25 %-ig), keserűanyagot (laktukapikrin), továbbá triterpént, taraxaszterolt és szaponint. A levelekben ezen kívül találhatók még flavonoidok, káliumsók, nyálka, B2-vitamin, C-vitamin és béta-karotin.

Érdekesség:  A gyermekláncfű népi felhasználása szerint emésztést elősegítő "vértisztító", gyomorjavító. A népi orvoslás étvágygerjesztőnek, erősítőnek, a"májbaj", a reumatikus fájdalmak és izületi gyulladások kezelésére is alkalmazza. Az állatgyógyászatban a leveleket a tejképződés fokozására etetik meg az állatokkal. Az őszi gyűjtésű pitypang-gyökérből kávépótlót készítettek.

SOMKÓRÓ (Orvosi somkóró)
Latin név: Melilotus officinalis
Népies név: somkóró

Növény leírása:  A 30-90 cm magas orvosi somkóró egynyári vagy áttelelő kétnyári, lágy szárú növény, amely egész Európában és Észak-Ázsiában elterjedt. Zöld, barázdált, ismételten elágazó szárán három fogazott szélű levélkéből álló leveleket találunk. Igen apró, sárga, illatos virágai hosszú fürtökbe rendeződnek. Termése sárgásbarna, tojásdad hüvelytermés. A somkóró a meszes talajt, a mezőket, a parlagon hagyott területeket, a szőlőket és az utak szélét kedveli. A virágos hajtásvégeket hasznosítják. Júliusban gyűjtik be, majd megszárítják. Forrázat, főzet, por vagy száraz kivonat, illetve tinktúra formájában használják. Az orvosi somkóró számos gyógykészítmény alapanyaga több más érfalerősítő hatású gyögynövénnyel, pl. az őszi csodamogyoróval, a vadgesztenyével vagy a fekete áfonyával együtt.

Mire jó?  Az orvosi somkóró vénafal-erősítő, ödémaellenes és érvédő tulajdonságokkal rendelkezik. Szabályozza a máj- és a nyirokműködést, valamint véralvadásgátló hatást fejt ki. Flavonoidjainak köszönhetően vízhajtóként és görcsoldóként is ismert. Az orvosi somkóró vénás keringési zavarok, valamint vénás és nyirokelégtelenség (aranyér, lábdagadás, visszér, ödéma) esetén alkalmazható. Emésztési zavarok (felfúvódás, renyhe emésztés, bélgázképződés) kezelésekor is jótékony hatású. Vízhajtóként is használható. Más növényekkel (vadgesztenye, vörös bortermő szőlő) együtt is alkalmazható. Külsőleg különböző okokból (hosszan tartó megerőltető nézés, füstös környezet) eredő szembántalmakra, zúzódásokra, rándulásra, felszíni vérzésre is ajánlott.

Hatóanyag:  Az orvosi somkóró kumarint, különösen (érfalerősítő tulajdonságú) melilotozidot és flavonoidokat tartalmaz. Gombafertőzés esetén diumarolt, véralvadásgátló vegyületet termelhet.

Érdekesség:  A dikumarol, amely a helytelenül szárított somkóróban keletkezik, az állatokban 1922 óta megfigyelt vérömléses szindróma előidézője. A vegyületet azonban csak 20 évvel később azonosították mint a fertőzés okozóját. A dikumarolt és származékait ma szintetikus úton véralvadásgátló szerként állítják elő, ami egy eredetileg növényi molekula gyógyszer előállításához való felhasználását példázza. A gyógyászatban a trombózis kezelésére használják.

FEKETE ÁFONYA

Latin név: Vaccinium myrtillus
Népies név: Áfonya, fekete kokojsza

Növény leírása: Az áfonyabokor főként nedves erdők aljnövényzetében és nyirkos lejtőkön fordul elő. A mintegy 1 m magasra növő növény hegyes levelei elliptikus, tojásdad alakúak és finoman fűrészes szélűek. Virágai fehérek vagy rózsaszínűek, pártájuk lefelé hajlik. Apró, lilás-feketés, borsószem nagyságú termése éretten lapított bogyó. A feketeáfonya-bokor édes-fanyar ízű termése enyhén hashajtó hatású. A leveleket és a bogyótermést hasznosítják. A leveleket nyáron leverik az ágakról, majd megszárítják. A bogyókat összegyűjtik és legtöbbször még frissen felhasználják. Mind a leveleket, mind a bogyókat forrázatként, porítva vagy száraz, illetve folyékony kivonatként használják.

Mire jó?  Állatkísérletek kimutatták, hogy a bogyókban található antocianidok növelik a kisebb vérerek ellenállását, és csökkentik áteresztő képességüket. Megakadályozzák a vérrögképződést és védik a kollagénállományt a szuperoxidionok ellen. Elősegítik a szem ideghártyapigmentjének regenerálódását, valamint a szem alkalmazkodását a sötétséghez. Védik a gyomornyálkahártyát. A levelek csökkentik a vércukorszintet, kedvezően befolyásolják a bélhurutos állapotot. Ezeknek a tulajdonságoknak nagy részét klinikai vizsgálatok is igazolták.

Hatóanyag:  A bogyók antocianozidokat, antioxidáns aktív anyagokat, a levelek pedig flavonoidokat és tanninokat tartalmaznak.

Érdekesség:  A növényt pilótáknak ajánlják, mivel a termésében lévő antocianozidok a különböző látási zavarok kezelésében hatékonynak bizonyulnak, elősegítik a szem ideghártyapigmentjének regenerálódását. A bogyókivonatok ma már gyógyszertári készítmények formájában is kaphatók, miután beigazolódott, hogy a pilótáknál és az autóversenyzőknél sikeresen alkalmazták.

BORÓKA (Közönséges boróka)
Latin név: Juniperus communis
Népies név: boróka, gyalogfenyő, borókafenyő

Növény leírása:  Kétlaki, örökzöld, fás szárú, ismételten elágazó, egyenes szárú növény, amely a 3 m-es magasságot is elérheti. Igen keskeny levelei ár alakúak. Április-májusban jelennek meg sárga, egyivarú virágai.  A bokrokon különböző érésfokozatú tobozbogyók (álbogyók) találhatók. Álbogyói az érés során zöldből kékesfekete színűvé válnak. A boróka kisebb termetű faként vagy szétterülő cserjeként egyaránt ismert, előfordulása főleg az északi országok silány talaján gyakori. Az álbogyókat hasznosítják, amelyek csak 3 év alatt érnek be.  A termést október-novemberben gyűjtik be. Egészben, szétnyomva (forrázat vagy főzet alakjában), porrá zúzva (kapszulában) tinktúraként vagy illóolajként használják. Gyakran keverik más vizelethajtó hatású növényekkel, mint a tövises iglice és az aranyvessző.

Mire jó?  A boróka bogyója elősegíti az emésztést, illóolaja pedig monoterpén- (terpinén-4-ol-) tartalma miatt vizelethajtó. Külsőleg hatékonyan használható idegfájdalom (neuralgia) és reuma ellen. A borókabogyó vizelethajtóként ajánlott enyhe vizelési zavarok, ödéma, izületi gyulladás, krónikus reuma esetén. Kis adagokban étvágygerjesztőként és emésztési zavarok (felfúvódás) kezelésére is ajánlják. Illóolaja külsőleg hatékony  a reumás idegfájdalmak kezelésére. A fürdővízbe öntött forrázat ellazító hatású, enyhíti az ínygyulladást és az izomfájdalmat.

Hatóanyag:  A bogyó monoterpénben gazdag illóolajat, keserűanyagokat is tartalmaznak. 20-25 % erjeszthető cukor is van bennük, ez teszi alkalmassá szeszesitalok (gin, borovicska) előállítására.

Érdekesség:  A cukorbetegség gyógyszere? Egereken folytatott kísérletek kimutatták, hogy mind az egészséges, mind a cukorbeteg egerek esetében  a borókabogyó jelentős mértékben csökkenti a vércukor-szintet. A borókabogyó ilyetén gyógyhatásának igazolása azonban további vizsgálatokat igényel, mielőtt a gyógyszergyártásban is alkalmaznák.

A természetgyógyászat alapja a méregtelenítés !